

A törvényi szabályozás a következő EU-s szinten:
- Pedelec: Kizárólag a hajtás rásegítésében vesz részt a motor, csak pedálozás esetén kapcsol be. A motor teljesítményének névleges értéke nem lehet magasabb, mint 250W, és a rásegítés csakis 25 km/h-ig megengedett.
- S-Pedelec: A pedelec kerékpárhoz képest a különbség az, hogy a motor teljesítménye nincs korlátokhoz kötve, a motor rásegítése 45 km/h-ig történhet, e sebesség felett a motornak ki kell kapcsolnia. Ennek értelmében, ehhez a kerékpárhoz már segédmotoros biztosítás, jogosítvány szükséges, és a kerékpárt rendszámmal, világítással el kell látni. Hazánkban – ahogy az 50 köbcenti alatti robogóknál is – kivételek vagyunk e szabály alól, így nem kötelező a rendszám (ennek ellenére a gyártók rendszerint ellátják a kerékpárokat rendszámtartóval), ellenben 350W-ban határozták meg a motor teljesítményét.
- E-bike: Gombnyomásra vagy gázkarra történő önálló haladásra is képes „kerékpár”, amit elektromos motorszerkezet hajt meg. Az unión belül szintén segéd motorkerékpárnak minősül, így ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá is, mint az S-pedelec kerékpárra. (Természetesen itt könnyebb kiszűrni azt milyen bicajjal megyünk az erdőbe, mert egy robogó kinézetű E-bike-ot már könnyebben kiszedhet a rendőr, ha nem megfelelő helyen megyünk vele.)
Vizsgáljuk meg közelebbről:
A pedelec kerékpároknál többféle megoldás létezik a rásegítésre. A legolcsóbb az első kerékbe épített agymotorok, amelyek még nagyon kezdetlegesek, és kizárólag aszfalton való tekeréshez ajánlottak. Ezek még igen egyszerű modellek, manapság már egyáltalán nem találhatóak ilyen jellegű pedelec kerékpárok a márkás gyártóknál. Egy kicsivel szerencsésebb megoldás a hátsó kerékbe épített agymotor, amit szintén inkább aszfaltos felhasználásra javaslunk. Számos nagyobb gyártó még használja ezt a fajta pedelec rendszert, de a legelterjedtebb - és véleményünk szerint egyben a legjobb megoldás - a középmotoros rásegítés. A középmotoros rásegítésnél a bringa súlypontja teljesen ideális helyen helyezkedik el, így jobb irányíthatóságot kapunk, és még jobban úgy érezzük, hogy egy „hagyományos” bringa van alattunk (a súlyát leszámítva).
Gyakorlatilag a jelen pillanatban 2 gyártó van, aki a piacot uralja, így a legtöbb kerékpárgyártó vagy Bosch, vagy Shimano STEPS rendszert építi be a kerékpárjaiba.


Ami későbbiekben a STEPS előnye lehet az nem más, mint az, hogy a legnagyobb kerékpáralkatrész gyártójának a saját terméke. Ezáltal már most is olyan megoldásokkal találkozhatunk, mint pl. az elektromos Di2 váltás integrálása a STEPS rendszerbe. Ezzel a technikával már nem csak a kijelzőn láthatjuk digitálisan melyik sebességben van a váltó, de már automata váltásra is lehetőség van.
Ami még szintén a Shimano STEPS rendszer mellett szól (és ez a Bosch-ra is igaz), hogy a support egy ilyen nagy gyártónál nagyon megbízható. Ha bármi problémánk lenne, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a cég nem tűnik el a süllyesztőben, így ha bármilyen alkatrészünk elromlik/eltörik, biztosan megoldást fogunk tudni találni rá. Ez az a pont, ami a legfontosabb egy elektromos kerékpár vásárlásánál, hiszen az a tapasztalat, hogy az olcsó „noname” rendszereknél könnyen előfordulhat, hogy az elromlott alkatrészünket nem tudják cserélni, ezáltal befürödtünk a bringa vásárlásával.
A kijelzőben van egy nagyobb eltérés: a Bosch Intuvia kijelző nagyjából hasonló tudást ad, mint a Shimano STEPS-es társa, viszont a Bosch-nál opcionálisan, akár utólag is beszerelhető a Nyon kijelző. Talán ez az a pont, amiben jelentősen többet tud nyújtani a Bosch jelenleg, hiszen a Nyon kijelzőn nem csak a jelenlegi sebességet és a rásegítés mértékét látjuk, egyéb kisebb adatokkal egybekötve, hanem már egy teljes értékű GPS is használható a színes kijelzőn, amire teljesen ingyenesen tölthetjük le a térképeket. Ami ebben plusz extra, hogy az erdei turista utakat is többnyire ismeri a Nyon térképe. Külön előnye a Nyon-nak, hogy Bluetooth-on kommuninkál a telefonunkkal, és akár pulzusmérő szíjunkkal is, ezáltal a teljes edzés adatait is meg tudjuk tekinteni. A képrenyő pedig szabadon kalibrálható.


Természetesen fontos, hogy az akkumulátort lehetőség szerint ne tartsuk lemerült állapotban - ezzel jelentősen meghosszabíthatjuk az élettartalmát. Semmi probléma nem lesz abból, ha egy félig lemerült akkumulátorra rátöltünk, az még nem fog egy ciklusfeltöltésnek számítani, így kis odafigyeléssel jó pár évig semmit sem veszíthetünk az akkumulátor teljesítményéből.
Drága a karbantartása?
Az akkumulátort leszámítva, amire ha a fent leírtak alapján ügyelünk, nem lesz rosszabb helyzetünk, mint bármely egyéb más bringával. A kerekeit egy esetleges defektnél nem időigényesebb vagy nehezebb kicserélni, mint egy kontrás vagy agyváltós kerékpárnál. A motor gyakorlatilag zárt rendszerű, nem sok esély van a tönkretételére.
Mivel a kerékpárnak a többi alkatrésze megegyezik a „normál” kerékpárokéval, így ugyanazokat a váltókat, fékeket használják a gyártók, mint egyéb más modelljeiken. Ha bármely alkatrész tönkremenne a 3 fő darabból (akkumulátor, kijelző, motor), akkor az egész egység egyben cserélhető, így a gyár küld helyette egy másikat, amit gyerekjáték beszerelni. Rendszerint egy normális jól felszerelt kerékpárboltnak ez nem lehet kihívás, és nem indokolt magas költség a szervizre sem. (Csak a motor levételére kell szerszám, a kijelző és az akkumulátor cserét bárki meg tudja csinálni szerszám nélkül.)
Pedelec kerékpár vs. „normál” kerékpár
Előre leszögezem: a pedelec kerékpár is pont olyan kerékpár, mint bármelyik másik. És mielőtt bárki azzal jönne „ez motorkerékpár, ez nem számít kerékpárnak, mert segít a motor”, nekik üzenem, amikor a downhill kerékpárt felszállítják a hegy tetejére, akkor ő önerőből jutott fel a csúcsra? Akkor a downhill kerékpár nem kerékpár? Nyugdíjasok, mert nem bírják megmászni a hegyet? Kötve hinném.